HTML

Maybe I'm not leaving maybe I'm not staying either

tomika indiaba megy

Friss topikok

  • gkatuska: írj megint valamit! légyszi (2012.03.25. 09:11) My heart beats like a jungle drum
  • borcsii: :))) csak így tovább! vidámsajcit! (2012.02.28. 21:30) No Stress
  • borcsii: @tomcse: írjad is! (2012.02.26. 13:21) fuuuhh
  • arisztotela: Senkinek nem javaslom, hogy anyádnak képzelje magát. (Igen, kommenteltem) (2012.02.13. 20:08) i keep comin around
  • arisztotela: az elosztó itt több, mint száz (2012.02.10. 23:19) a fejlődő világ

Címkék

Fuck Y'all

2012.03.30. 14:07 tomcse

 Hát eljött a szerda, eljött a szuper buli, amire Juanita hívott, Fassi pedig bevitt, és újfent az ingyenital lehetőségével kecsegtetett. Otthon már megittuk (megittam) a maradék whiskeyt, a helyen pedig a többiek érkezéséig a többiek piáját kóstolgattam, lévén kevés ember a helyen, így ellehetetlenítve a lányok számára az ingyen italok pofátlan osztogatását, én meg nyilván nem fogok ezernégy-ötszáz forintokért három deci söröket venni, mégsem Londonban  vagyunk, hogy ennyibe kerüljön, na. Aztán elkezdtek befutni az emberek, megismertem egy kanadai lányt, aki átélte, hogy a riksás kiverje utaztatása közben, mondanom sem kell, imádta Hyderabadot, főleg azután, hogy beutazta egész Indiát, és rájött, micsoda shithole a város a többihez képest. Csillogtattam német tudásomat is, teljesen beszartak a jó germán barátaink, milyen csodálatosan beszélem azt a nyelvet is (mindez persze csak annak köszönhető, hogy élveztem a bulit, olyankor pedig minden nyelven tökéletesen beszélek, természetesen). Telt múlt az idő, egyre jobban éreztem magam egyre csicsókásabban, és egyszer csak meghallottam Rihanna We Found Love című számát. Ez egy lavinát indított el bennem. Rájöttem, hogy kurvára nem akarok ott lenni. Rájöttem, hogy baromi szarul érzem magam ott valaki nélkül, akinek a hiányában még arra a vajmi egyszerű dologra sem vagyok képes, hogy önmagam lehessek. Az egy más kérdés, hogy az emberek is idióták voltak körülöttem, ha jól éreztem volna magam, hamar lecseréltem volna őket olyanokra, akikkel jól tudom érezni magam. A következő szám szintén csodaszerűen Aviciitól volt a Levels, ekkor már teljesen biztos voltam benne, azonnal el kell tűnnöm innen. Nincs utazgatás, nincs semmi, csak a hazamenetel, mert egyszerűen baromi szarul érzem magam, és először, amikor felszabadult vagyok, rögtön eszembe hull az egyetlen megoldás, el kell hagynom az országot, a helyet, mindent. Úgyhogy, aki nem tudná, hazajöttem.

 

 

Függelék. Az utána következő napokban baromi jól éreztem magam kint, és újra önmagam tudtam lenni, nevetve mondtam fel az iskolában és szereztem meg a fizetésem, röhögve hárítottam el lakótársaim összes próbálkozását a marasztalásomra, és izgatottan nyűgöztem le mindenkit a chennai és londoni reptéren, a London-Budapesten pedig egy sort sem voltam képes olvasni az izgatottságtól. Ja meg mondjuk olvassátok el az első posztom, és akármelyik másikat, az első érdekes, jól van megírva, a többi pedig hót szar, és nem azért, mert rosszabb dolgok történtek, hanem azért, mert letörten, szar kedvűen nem lehet izgalmasat írni, csak szart.

 

Azt kell, hogy mondjam srácok, ez életem legjobb döntése volt.

Szólj hozzá!

My heart beats like a jungle drum

2012.03.08. 10:17 tomcse

 Úristen, Blanka levágta a haját és csak középen hagyott egy csíkot, mint a punkok!!!! Ezt álmodtam este, elég horrorisztikus élmény volt, de aztán szerencsére reggel lett, és elkezdhettem tűnődni, mi is történt. Beugrott, hogy elmentem bulizni, és egy Fassi nevű fásszi vagy hogy hívják, aki legutóbb nem tudott bevinni, most sikerrel járt, és Ladies' Night volt, ami ingyen italt jelent a hölgyeknek, és Juanita, a kis kolumbiai aranybogár nem sajnálta kikérni a söröket és vodkákat, nomeg már előtte otthon beviszkiztem (az egyébként igen olcsó, ezeröccá forint körül van a díszdobozos McDowell's, ami teljesen vállalható minőség). Aztán az is beugrott, hogy hazafelé a riksán jött velem valami faszi, aki arról kérdezgetett, hogy lehet ilyen szép kiejtést tanulni, haha. Aztán kérdezte, hogy feljöhet-e, dehát a válaszom egyértelmű nem volt, már amúgy is hullarészeg voltam, nem hiányzott még valami elborult indiai, akinek szép kiejtést kell tanítanom. Ma pedig a lehető legszuperebb ünnepen voltam, Holi a neve, és abból áll, hogy mindenki szétlövi és keni a másikat festékkel. Baromi jó móka, mindenki jól érzi magát, mosolyog és szeret. Még most is tiszta festék vagyok, ruhából természetesen nem lehetséges kimosni, de ez nem is baj, lesz egy emlékatlétám, ami lila, meg a szuper színes gatyám, amit vettem, úgyszintén kapott egy új színt. Este meg megyünk barbecue-zni egy lakásnyi gyakornokhoz, csak a probléma az, hogy az italboltok nem nyitnak ki ilyenkor, úgynevezett dry day van. Azért valamit biztosan kerítenek. Egyre jobban szakadok el otthonról és kerülök ide agyban, ez elég szuper. És tényleg megtanít az életre, itt aztán semmiben nem segít senki, mindent magadnak kell megcsinálnod, és ez persze mindenhol így van, de itt különösen megmutatkozik. Minden rúpia számít, a száz forintos kóláról is váltottam az egy rúpiás vízre. Ha összeszorítod a nadrágszíjat, száz rúpiából meg lehet lenni egy nap, ebben benne van a cigi, két kajálás, buszozás és még egy helyi kávé is. Persze a cigit szálanként kell venni, és be kell osztani, máshogy nem megy. De legalább kevesebbet cigizek valamivel. Elképesztő ez a hely!! Ja csak ki ne basszanak a melóból, azóta még kétszer elaludtam, de Nasztya elvileg kelt majd, hehe. Utóirat: kiderült, hogy a festék bizony két hétig maradni fog, nem nagyon lehet lemosni.

 

Ja igen, névnapi ajándékokat lehet utalni, srácok.

3 komment

Keménység

2012.03.05. 17:01 tomcse

 Vettem a fáradságot, és utánanéztem, mi a helyzet ezzel az országgal. Hát, ami otthon megy, az ehhez képest nagyon semmi. Rászabadítani a kapitalizmust erre a kultúrára megtette a hatását, mindenki megtesz mindent, amit megtehet, és ez igen durva következményekkel jár. Vegyül például ezt az idézetet: "To be sure. Mallya might be prompt in filing hi personal income-tax returns. But when over RS 400 crore (10 milliót jelent, 4,5 ft körül van egy rúpia) of taxes are not paid and dues in excess of RS 2000 crore in addition to unserviced bank debt are owed to vendors and close to half the airline's years for want of parts and you are buying exotic islands, villas and yachts around the world when your empire is burning it gets pretty bizarre. Egyébként a légitársaság bailoutján gondolkodnak, nem szeretnék hagyni bedőlni, az összedöntené a gazdaságot. Ami egyébként fejlődik töretlenül, de közben azért megvannak nagyon is a hanyatlások, tőkehiány. Be kellene egyébként szállni a hajójavító-bizniszbe, ha valakinek van kedve, csak írjon. A másik csodálatosan véghezvihető, gyors meggazdagodási lehetőség elmenni politikusnak. Itt teljesen nyíltan csinálnak mindent, és egy 2008 körüli Orbán-rafkóval hamar a csúcsra lehetne érni. No mondjuk azt nem tudom, mennyire van elelvtársiasodva a gépezet, de feltehetően nem piti mód. A szegénység húzós méreteket ölt, például belföldi repülőre az emberek 3%-a költ (árban hasonló az európai fapadosokhoz). Az országban emellett magas az amerikai tőke aránya, jellemző, hogy a piramis tetején egy-egy multi áll, jóval sokkal egyértelműbben és jelentékenyebben, mint Európában. A gazdagságot tehát itt a legnemzetközibb mércével mérik, aki nagyon gazdag, az iszonyatosan szemérmetlenül gazdag, ilyeneket nem találunk otthon, mindenki belül intézi alapvetően a dolgait, így nem kerül egy léptékkel feljebb (vagy kettővel). Itt van tehát a harmadik meggazdagodás, egyértelmű, hogy let's go international. Amíg a világ be nem dől, ez lesz a legszebben megfizetett globális-társadalmi szegmense, a tetején persze a CEO-kkal és csodálatos marketingesekkel, kell a gusztus azért. A The Economic Times megmondja egyébként, a pénz azután, hogy biztosítja az alapvető fizikai igényeket - úgymint egészség, élelem és shelter (menedék, tényleg azt jelent, sátortól barlangig) - vajmi keveset nyom a latban. Ezt persze egy olyan cikk után írja, ami megmutatja, mennyire semmire nincs pénzük a szegényeknek, és míg mondjuk kajára csak harmadannyit, ékszerre 855-öd annyit költenek (felső 10% az alsó 10-hez viszonyítva). Csak úgy vállveregetésként, ne aggódjatok, tesókák, nincs itt tré. A Times of Indiában pedig a parlamenti választásokról szóló cikk alatt egy eszmefuttatást találhatunk arról, hogy miért kell a jelenben élni, és hogy aki a múlton kesereg vagy a jövőn aggódik, az tulajdonképpen nem létezik. Ez mondjuk szerintem nem igaz, de kétségtelen, hogy egy másfajta sebesség a jelenben lenni és rápörögni valami vélt vagy valós parára. A lényeg mindenesetre, hogy ha abból indulunk ki, hogy itt mi folyik, Viktorék még sokkal durvább dolgokat is megtehetnek, mint most. De mondjuk akkor az EU rájuk csap, úgyhogy mégse. 

Szólj hozzá!

No Stress

2012.02.28. 09:28 tomcse

 Gyonyoru napra ebredtunk. Bar otthon nem tudom, milyen ido van, ez kulonosebben nem is erdekel. Itt csodalatos napsuteses reggelem volt, mint szinte mindig, el sem aludtam, mas nem is kell a boldogsaghoz. Apropo boldogsag, most igencsak fel vagyok dobva, kitalaltam tegnap, hogy fogom okitani az angol nyelvet, es csutortokre egy zsenialis orat osszevagok, ami alatt tobbet fognak tanulni, mint egyebkent egy het alatt az iskolaban. Merthogy ebben az iskolaban semmit nem tanulnak. Vagy kernek szamon. Minden anyagot kinyomtatva a kezukbe kapnak a gyerekek, tankonyvuk nincs, a fuzetbe alig kell irni. Egy hetig gyakorolnak egy valami primitiv dolgot, es abbol is nagyjabol hatvan szazalekos osztalyatlagot sikerul osszehozni, igencsak szegyenteljes teljesitmeny. Meg a tanarokat sem nagyon izgatja, aki leszakad, leszakad, osztalyokon belul nagyon vegletes kulonbsegek vannak. Akik meg 'specialis' gyerekek, gyakorlatilag nulla esellyel allnak a tanulassal szemben. Baromi egyszeru feladatokat kapnak, de mivel nem nyomjak nekik, meg azokat is keptelenek megcsinalni, ennel rosszabb rendszert meg nem lattam. De a titok nyitja az lesz, hogy pofatlan gazdagok, akik idejarnak, igy agyra nem sok szukseguk lesz barmikor is az eletben, csak a kapcsolatokra, amiket itt szereznek. Ja a masik szuper dolog az iskolaban: a gyerekek a legjobb baratjukat bearuljak, ha akarmi kis rosszat csinal. Ez eleg durva. Es akkor mast sem papolnak minden oran, minthogy becsuld meg a masikat meg blabla. Ennek pont az ellenkezoje van itt, na mindegy, nem igazan ertek egyet a helyi pedagogiai modszerekkel, de legalabb buta, befolyasolhato gazdag embereket gyartunk, hat nem szuper?? A legalja az az, amikor kimennek szulni Amerikaba, hazajonnek, gyakorlatilag megveszik az erettsegit a gyereknek (Beji meselte, hogy neki mondtak mar, hogy muszaj annyi pontot talalnia, hogy atmenjen a gyerek), majd visszakuldik az USA-ba egyetemre (vagy egyetem utan). Nem az amerikaiakat sajnalom, felre ne ertsetek. De a gyerekek tok edesek egyebkent, es en probalom valamennyire belejuk nevelni a gondolkodast a seggeles rovasara, de inkabb kevesebb mint tobb sikerrel, egyelore.

Na es a buszokrol meseltem mar? Az egyik legnagyobb elmeny, a kozlekedes egyebkent egeszeben a kedvenceim koze tartozik, de a buszok az meg egy kulon tortenet. Mindig nyitott ajtoval utaznak, persze csak ha van ajtajuk. Visszapillanto tukruk nem mindig van, ezt meg nekem is nehezemre esik felfogni, hogy nem okoz balesetet. A megallokban altalabn nem all meg, csak lelassit, de konzekvesen altalaban nem is bus stop, hanem bus bay a neve, szo sincs megallasrol. Fel- es leszallni barmikor lehet, nincs semmihez sem kotve, csak attol fugg, milyen gyorsan futsz. De ha integetsz, barhol megallnak (vagyis lassitanak) neked. Nemreg estem egy kisebbet, amikor ugy gondoltam, a harminccal meno buszrol is le lehet ugrani, hat, nem.

Tegnap oroszek csinaltak vacsit (ezt-azt, a nagyjat rendeltek), ami tok jo volt, csak Beji rakezdett, ami abbol all, hogy egyreszt az afrikai forradalmakrol beszel, masreszt a vallasok kozti konfliktusokrol is, es igen unalmas, raadasul mar hallottam is, amit gondol rola. Ezen kivul meg arrol tud beszelni, hogy neki mennyire rossz (jo, talan az utso ket posztom nekem is furdoskurvasra sikerult, de higyjetek el, o sokkal rosszabb). Meg ott volt valami nagyon gazdag indiai forma, aki maris atvette a family businesst, es logisztikai ceget vezet, sokkal biztos nem idosebb nalam, de szerintem huszonketto vagy akar huszonegy. A sznob uzletemberek mindenhol ugyanolyanok, meg ha fiatalok is. 

Ja es penteken lesz szuper international poker tourney nalunk, Mavish foszervezeseben, eleg vicces eventet csinalt, majd linkelem, csak itt ugye nincs facse. Remelem azert egy asztalra valoan megleszunk, jatszanek szivesen egy jot. A lenyeg tehat, hogy maradjon ilyen rozsas a kedvem.

Most jut eszembe! Teljesen elmebeteg az orak felosztasa is, kilenctol tizenegyig elvileg nincs szunet, egy ora az negyvenot perctol egy oraig terjedo hosszusagu, mindig mas, teljes kaosz, szunet nelkul baromi nehez mind a tanarnak, de foleg a gyereknek, egyaltalan nem ertem, ezt foleg.

3 komment

Haha

2012.02.27. 08:31 tomcse

 Hat ma megint elaludtam, de bejottem egy jo ket oras kesessel, ezernegyszaz forintomba fajt a huszonot kilometeres taxi. De ugy tunik, barmennyire is azt hinne az ember, megsem olyan egyszeru dolog kirugatni magad, mindossze annyit mondtak, hogy kezd szokassa valni ez a dolog es cccc. Voltam szombaton meg egy muzeumban, es vegervenyesen belattam, hogy vegtelenul unom oket. Mindegyikben ugyanazokat a dolgokat talalod egy picit mashogy, es meg fizetsz is erte. Itt peldaul tizenotszor annyit, mint a  helyiek. A penz is elfogyott a szamlamrol, pedig szamitasaim szerint meg kellene lenni kobo tizenotezernek rajta, sebaj, felvaltom a dollaromat, a fontomat meg mar fel is valtottam. Tegnap jo napom volt nagyjabol, este megneztuk az angol ligakupa dontot, nyert a Liverpool! Ma bejottem vegre a suliba tizenegyre, a gyerekek, akiket tanitanom kell, borzasztoak. Harom koreai csaj gyakorlatilag egy szot nem beszel angolul (a harmadik konkretan be se jott orara - valszeg nem ertette, mit magyarazok neki), ugy kell kihuzni beloluk minden szot. Na meg az elalvas miatt felkeszulni sem volt idom, tehat az en teljesitmenyem is minden ketseget kizaroan brillians volt! Egyre inkabb ugy erzem, a blog cime tokeletesen igaz lesz az utamra, tok frusztralt vagyok itt, es amikor jol erzem magam, akkor is a legkisebb faszsag kibillent az egyensulyombol. Haha.

Szólj hozzá!

fuuuhh

2012.02.21. 07:44 tomcse

 Na ez a bejegyzes most masmilyen lesz, mint a tobbi, es nem, Katus, nem neked fog szolni sajnos, de majd az is eljon. Ez most bizony arrol fog szolni, hogy en mit erzek ezzel az egesszel kapcsolatban, es akit erdekel annyira a blogom, hogy olvassa, azzal szivesen meg is osztom, kesz, csa. Jol erzem magam alapvetoen, atfordult a dolog nemregiben, eddig azert eleg szenvedos volt. Azert volt szenvedos, mert nagyon nehez volt elvalni toled, Blanka, es mert korabban raadasul a campuson laktam, ahol ugy igazan semmifele kornyezeti ingernek nem voltam kiteve, igy egesz nap vagy a sorsomon sanyarogtam, vagy olvastam. Persze ez igy nem igaz, de lenyeget tekintve azert igen. Aztan eljott a varos, a bekoltozes. Az emberek, akikkel lakom, jofejek, aranyosak, meg minden, dehat egesz nap otthon ulnek, es egymas mellett ket kulon laptoprol nezik ugyanazt a meccset, basszatok meg, ezmiez mar? Semmi party, semmi szorakozas, csak a munka, a feka forma egyszer sem hagyta el a lakast, sehova sem ment, miota ott vagyok!!! Tehat nem ok az emberek, akik segitenek jobban erezni magam. Viktornak, a frissen kis idore bekoltozo orosz formanak mar tobb eselye van, de meg mindig nem eleg, o jarogat ide-oda, de ahhoz kepest, hogy csak egy par hetre vagy egy honapra jott most Indiaba, naponta kb. ket orat megy el atlagban. Mondjuk csorinak ket balesete is volt, egyszer buszos, tegnap meg motoros, de baja nem lett, csak tele van sebekkel, meg santitott, de az a busztol volt, mar vege. Szoval a felvidulasom az mindennek volt koszonheto, annak, hogy azert elmentem pl. bulizni szombaton, Viktor is azert jofej, tehat minden egy picit hozzaad, de nincs olyan ember, aki igazan megfogna, pedig az emberek hozzaallasat birom a dolgokhoz (mindenki at akar baszni es ki akar hasznalni mindenkit, de mivel tenyleg mindenki, ezert mindenki tudja, tehat mar nem is hivhatjuk igazan atbaszasnak vagy kihasznalasnak). Szoval most viszonylag jobb, de. Az a helyzet, hogy meg otthon jobb volt. Es erre mondjuk az is hatassal van, hogy heti kb. negy orat tartottam eddig, es ezutan is ennyit fogok, a maradek idoben pedig dolgozatokat javitok, es kiboritoan ostoba tanarnenik kulonbozo kereseit teljesitem, ugymint kirakni a parafatablara a gyerekek muveit, direkt ugy, hogy kicsit osszecsusztatom, hogy kozepen kidomborodjon, MERT UGY JOBBAN NEZ KI, hat ezt nem akartam elhinni, hogy ilyen van, alig tudtam magamban fojtani a rohogest, bar legalabb meghozta a jokedvem. A maradek idoben (ami mondjuk az iskolaban toltott idom fele), olvasok. Ezert jottem ide angoltanarnak? Ertitek, regota el akarom mar olvasni a 22-es csapdajat, de azert menjetek mar a picsaba.

A nap jelmondata: I couldn't care less. Bejon.

De kozben meg tokre szeretek itt lenni, meg tokre lelkes vagyok, csak nem akarlak egyedul hagyni, Blanka, es igy nehez teljesen atadni magam Indianak, ahogy beszeltuk is tegnap, es AAA. Aljas dolog volt egymasba szeretni.

7 komment

huss és pöcc

2012.02.19. 09:12 tomcse

 Na hát párszor nem mentem be, és emailben kirúgtak, de bementem, és az igazgató minden különösebb bármi nélkül visszavett, úgy tűnt, mintha az egész csak valami leckéztetés lett volna. Pedig egy részem már megörült, hogy hazamehetek na kihez. Ezek mind igen friss dolgok, tegnapelőtt vettek vissza, az emailt csütörtökön írták, holnap meg szünet lesz, valami Sívával kapcsolatos ünnep. Tegnap kopognak, kinyitom az ajtót, beront egy fullőrült forma, elkezd üvölteni: SZEVASZ HAVER, HOGY VAGY, ÉN DANIEL VAGYOK MEXIKÓBÓL, MI A PÁLYA, TE HONNAN JÖTTÉL!? Teljesen elmebeteg volt szegényke, úgyhogy el is mentünk intézkedni, százba kerül olyan tíz. Forintban négyötven. És csap, egy feles elég bőven. Aztán elmentünk házibuliba sok fehér emberhez, de nem sokat maradtunk ott, úgyhogy különösebben jóba nem kerültem senkivel, de láttam a fantáziát a társaságban. A baj az volt, hogy fél órával érkezés után pont kezdtem belelendülni, dumálgatni egy német sráccal meg egy francia csajjal, és abban a pillanatban mentünk tovább egy clubba. Hogy majd Farsi vagy valami ilyesmi forma bevisz ingyen, de betelt a vendéglista, én meg botor módon nem beslisszoltam az elején, hanem próbálkoztam bejutni egyre vehemensebben, ezért később esélytelenné vált a sunnyogós ingyenbejutás... Hazataxiztam, a forma is örült, hogy fehér embert lát, feljött a lakásba egy cigire, meg nem is fizettem a taxiért, és a száma is megvan, úgyhogy ha nem szerzek kölcsönkocsit, vele megyek érted a reptérre, Blanka. Ma elvileg mennek valami látványosságot megnézni, lehet, felhívom őket, bár az is lehet, hogy egy indiait hívok fel, akivel meg ebédkor ismerkedtem össze pénteken, és mondta, hogy segít motort keresni olcsón, bár igazából a motorvásárlás itt leginkább úgy működik, hogy az utcán odamész valakihez, és mondasz egy árat, vagy elfogadja, vagy nem. Meg lehet, el kéne menni call centeresnek, az állítólag elég jól fizet, és szeretik az amerikai akcentussal beszélőket, kész szerencse, hogy én általában úgy beszélek. Egyébként meg eaj5 pgtmő 94wjnoi4 uwaha494984awh. Tegnap is berúgtam, az erős fajta sörből csaptam hármat (hat és fél deci), meg egy simát, meg kis pálinka, nem volt súlyos, de már alig maradt pálinka, ami nem valami jó, bár a tömény arányaiban jóval olcsóbb, mint a sör, köbö kettőkettő egy üveg forintban és ezerben. Egy pár napig Viktor is itt lakik nálunk, aki orosz, jó gyerek egyébként, csak fura, meg nem annyira szeretem, hogy sokszor szívja a cigim. Találtam egy helyet, ahol százharminc forintért tudok ebédelni, mondjuk kicsit sok a légy meg az ótvar a helyen, dehát ahhoz már azért hozzászoktam, na. Ja majd elfelejtettem, azért nagyon imádják itt a fehéreket. Elmentem múzeumba (egyébként bármilyen műalkotásnál sosincs feltüntetve, ki a művész, csak az, hogy mit ábrázol a kép vagy szobor, kivétel mondjuk volt egy terem, ahol csak egy csávó művei voltak), fotózkodtak velem, meg egy lány leszólított a buszon, megkérdezte, mi a nevem, honnan jöttem, majd közölte, hogy úgy amúgy tök helyesnek talál. Aztán ezt megkaptam egy csávótól is, csodás élmény volt. Aztán egy másik csajtól, bár az már fácsén történt, az egyik tizedikes lány, de cserébe viszont nem csak ő, hanem az összes barátnője, és azt is mondta, milyen szép szemem van. Na bigup!

Szólj hozzá!

szeretem azért, na

2012.02.13. 17:28 tomcse

 Először is, kiderült, hogy annyi pénzből megélni, amennyit keresek, hasonló, mint otthon a minimálbér. Főleg, hogy itt mindig minden elromlik, és ugyanannyiba kerül megcsináltatni, mint otthon (pl. wc-lehúzó tizennégyezer forint, aranyos tarifa, főleg hogy kedves feka szobatársammal kell ketten fizetnünk), de hál' istennek kedves szüleim mondták, hogy ha ne adj' isten elfogyna a pénzem, utalnak még. Huhh, nagy kő esett le a szívemről. Főleg, hogy még nem kaptam fizetést, egybe fogom kapni következő hónap elején. A bulihelyek pedig iszonyatosan drágák. Azért, mert míg az utcán egy darab fehér embert nem látni, a helyen egy darab indiait nem látni. A helyiek annyira csórók, hogy nekik nem csinálnak bulihelyet, úgyse járna oda senki, így a bulihelyek kizárólag a turistáknak, itt élő gazdag külföldieknek vannak fenntartva, akiknek viszont akad pénzük, úgyhogy "érthető", hogy ezeröt körül van a három decis sör. De nem kellemes, nem nagyon szeretek ivás nélkül partyzni, de mondjuk előtte ittam, és ott is azért ez-az csurrant-cseppent a részeg amerikaiak söréből. A party egyébként elég baromi jó volt, öten mentünk, a feka forma és az ukrán csaj nélkül, egy-egy indiai formával és csajjal kiegészülve. A legjobb rádióeggy slágerek mentek egy-két helyi árenbí slágerrel fűszerezve, de tekintve, hogy nem a morrison'sos vagy living roomos tahófalvi suttyó társaság volt a közönség, kifejezetten élvezhető volt, move with the flow. Csináltunk iszonyat proletár-mód partyfotókat, majd felrakom őket, ha Beji hazajön, és odaadja őket, hehe. Egyébként végigtáncoltam szinte, volt egy csaj, aki kb. két és fél órán keresztül nézett, aztán hazament, miután nem mentem oda hozzá. De hogy egykor lelőtték a bulit, az nem volt valami jófej dolog tőlük!! Ja és előtte meg szülinapi vacsi volt itthon, először éreztem úgy tök jól magam a formákkal, amikor egymás fején kentük szét a tortáról a tejszínhabot, Alex, a feka főleg örült neki. Ő egyébként nem igazán tudja, hogy kell élni, tegnap konkrétan amikor Mavish-sal nézték az Afrika-kupa döntőt, egymás mellett ültek, és két gépről nézték, mert hogy három másodpercet késett Mavish gépe (ami sokkal nagyobb és szebb képernyővel rendelkezik btw). Ja most nézem, a formák kezdenek beletörődni az utánam való takarításba, tíz perce még előttem voltak az üres sörösüvegeim, de azóta eltűntek, háhh, nyertem! Alex egyébként az anyámnak képzeli magát, most épp azzal basztatott, hogy mért cigizek ennyit, de szokása lebaszni például ha reggel nem fürdök. Fura mindenesetre, de legalább kidobja a sörösüvegeim.

Mindenesetre májusban muszáj lesz visszaköltöznöm a campusra, hogy valamennyi pénzt félre tudjak rakni utazni, ehetem megint a menzakaját, ami egyre rosszabb ízű, mióta normálisakat eszem, de úgyis megszokom majd megint. Ja és holnap végre meglesz a fix órarendem, úgyhogy kitalálhatom, mikor járok be francia órára, és az plusz a sok afrikaival is próbálok franciául, úgyhogy talán rámragad egy pici úgy összességében... Az ötödikesek már imádnak, főleg a lányok, miután megengedtem nekik, hogy Lady Gagát hallgassanak a laptopomról, de Nicholas is mindig megölel, amikor meglát, és Anish (ötödik osztály) is szereti kikérni a véleményem a dolgokról. Ja és a dolgozatjavítás is sokkal kevésbé unalmas, ha nem automatán kell pipálni az összeadásokat, hanem végig kell nézni a feladatokat. De ez egyébként nehéz, mert olyan primitív feladatokat adnak nekik, hogy beszarás. És úgy, hogy öt napig tanulják ugyanazt, fogalmuk sincs. Határozottan kurva szar ez a rendszer, kb. AKG, de még annál is jóval rosszabb. És a tanárok is tök szarok. Mármint jófejek velem, meg nem teljesen hülyék, de annyira azért nem okosak, hogy valóban jó órát tudjanak tartani, és minden anyagot a netről szednek, ami szerintem tök szar dolog, és gyakorlatilag ugyanannyi idő összerakni magadnak, mint megtalálni egy színvonalast a neten... Amikor meg együtt vannak, a sok kibaszott pletykafészek, hát akkor elég elviselhetetlenek. De szeretnek, mert jól csinálom a dolgom, úgyhogy írnak majd rólam szuper jó referenciát, úgyhogy minden országban elronthatom ezután a gyerekeket.

Szólj hozzá!

a fejlődő világ

2012.02.10. 17:35 tomcse

Hátrányai:

 

- a vezetékes víz nem iható

- vezetékes gáz nem létezik

- a szemetet nem viszi el senki, ezért általában felgyújtják, ez kifejezetten környezetkímélő megoldás

- emiatt az utcákon halomban áll a szemét. igen. mindenhol

- mindenki át akar baszni. tényleg. mindenki. mindig. és ha esetleg nem akar átbaszni, az azért van, mert gyökérnek érzi magát hozzá. és ha esetleg nem akar átbaszni, az ár akkor sem annyi lesz, mint amennyit előre megbeszéltek. és ha esetleg annyi is, akkor még nem számolta bele az adókat. aranyosak

- ha valaki jóba akar veled lenni, annak két oka lehet. vagy le akar húzni, vagy jobb esetben menőzni akar veled a haverjai előtt, "nézzedmárgecónekemvanfehérspanom"

- megbízhatatlan mindenki, mindenre rámondja, hogy igen, akkor is, ha nem. tényleg. mindig. mindenki. még az iskolaigazgató is. köszi

- senki nem tud semmit, pedig ha megkérded, tényleg megállnak, és elkezdenek gondolkodni. de többször is előfordult már, hogy - mint később kiderült - az ötven méterre lévő utcát nem tudták elmondani, hol van. egy esetben többször (azaz három embert kellett megkérdeznem, mindhármat ötven méterre a céltól). ez azért van, mert leszarják, és JA, MERT UTCATÁBLÁK SINCSENEK! csak azt nem értem, akkor mi a fasznak vannak egyáltalán utcanevek, namindegy)

- az utcákon alapból van egy jellegzetes szag (ez nem baj), de nagyon sokszor (még többször, mint Pesten, sokkal többször) viszont iszonyatos húgyszag terjeng (ez már baj)

- igen sok a koldus. bár a legendás leprás, orrnélküli koldussal még nem sikerült találkoznom, azért kicsit már kezdenek az agyamra menni. és egyébként tele van csövessel az egész város, és akkor azokat még nem számolom hozzá, akik sátorban laknak. meg mittomén mikben

- iszonyatos szegénység és nincstelenség mindenhol

- egy szál Black elszívása után nem lesz édes íze az ajkadnak. és az íze is elképesztő gusztustalan

 

Előnyei

 

- viszonylag olcsóak a dolgok. ez cigire és piára nem vonatkozik, úgyhogy gyakorlatilag cseszhetem (cigi kicsit olcsóbb, mint otthon, pia drágább, a bolti pia jóval drágább, de a kocsmákban nem olyan sokkal több)

- ennek alpontjai:

  - vehetsz vonatjegyet kilenc, buszjegyet tizennyolc forintért

  - mindent lehet bérelni viszonylag olcsón, beleértve széket és asztalt, elfogadható áron     (nem olcsón)

  - ebédelhetsz jót háromszázért (forint)

  - taxizhatsz ötven forintért (igaz, együtt kell utaznod ismeretlenekkel, meg nem házig       visznek, de akkor is). ha házig viteted magad, háromszázból úgyis kijössz a riksával

  - száz forint egy elosztó (bár otthon is lehet, hogy ennyi, fogalmam sincs igazából)

- gazdagnak érezheted magad úgy, hogy semmire nincs elég pénzed, de még mindig több mindenre, mint a helyieknek

- fehérként többet fizetnek ugyanabban az állásban, mint egy helyinek

- a szórakozóhelyekre ingyen beengednek, szemben a helyiekkel

- Goán vannak olyan helyek, ahova konkrétan nem engednek be

- ha végre valaki nem akar átbaszni, kurva boldog vagy. de csak addig, amíg a következő ember nem akar átbaszni, vagy kiderül az elsőről, hogy mégis

- a többi külföldivel szidhatod a helyieket, még ha épp Afrikából valók is, ha a normálisabb részeiről jöttek, itt tök kivannak, nem beszélve például az ukrán csajsziról, Ukrajnánál nagyobb putrit ezelőtt nem láttam Egyiptomot leszámítva, de itt teljesen kivan a mocsoktól meg az emberektől

 

Mindezt együttvéve ne vegyétek úgy, hogy nem élvezem, csak ezek olyan dolgok, amiket jó tudni. Ezért mondják, hogy ha Indiában éltél, bárhol megélsz. Itt aztán megtanulod, mit kíván tőled az utca.

1 komment

i keep comin around

2012.02.07. 20:40 tomcse

  Mielőtt elment volna kedves Patrick, elmentünk besörözni meg ettem is egy baromi jót. Kiderült, hogy tök jófej. Mondjuk gyengéje a pia, a nők meg a drogok, dehát kinek nem, na. Vissza kellett mennie Indonéziába, mert visszatörlesztette az összes hitelt, ami a házán volt, és amúgy is a fasza kivan, és csak a feleségével meg a gyerekével szeretne lenni (mint kiderült, a feleségét nem szereti, bár ezt állította, de engem nem ver át, haha), akit viszont tényleg nagyon szeret, bevallottan sokkal jobban, mint a már velem egyidős fiát (igen, húsz évesen sikerült megcsinálnia, Patrick most negyvenegy, sokszor figyelmeztetett, el ne kövessem ezt a hibát), aki az UK-ban él, és vadállat kinézettel bír Patrickhez hasonlóan (aki mellesleg iszonyat kick- és thai boxos forma, leckéket is ad, úgyhogy ha Jakartában jártok, és egy kis edzésre lenne szükségetek, keressétek fel, amikor otthon van egyébként nem piál és cigizik, és a szex is a nejére korlátozódik, nem kell aggódni a fizikuma miatt). Az élethez is kaptam jótanácsot, rúgj be minden ajtót, és soha ne álljon be a pofám. Mondjuk ezt már tudtam. Ja és teljesen ráflesseltetett Indonéziára, hogy egy huszonegy évesnek az a tökéletes hely, all about clubs and drugs and girls. Haha, igen anya, drugs.

Szombaton bementem a városba, vásárolgattam még egy picit a biztonság kedvéért, aztán akartam venni piát. Nem sikerült valamiért, elmentem, hogy kivegyek pénzt. Ezer rúpia, az egyenlege nincs annyi. Ötszáz rúpia, az egyenlege nincs annyi. Száz rúpia sem maradt. Kifejezetten örültem a hírnek, még szerencse, hogy készpénzem van még itthon, és kedves Rebeca (spanyol csajszi, akinél újfent az éjszakát töltöttem), addig is adott ötszázat, amiből még mindig van kettőötven. Ja el is felejtettem írni, az egyik kedvenc dolgom itt, hogy a külvárosokban, a városon kívül meg mindenhol az úton rengeteg sok kecske és szarvasmarha megy, akik egyébként szintén hallgatnak a dudaszóra, hozzá vannak szokva. A duda meg nem lebaszásra szolgál, hanem vigyázz, jövök típusú, és nem olyan nagyon éles hangú, mint otthon, hanem sokkal tompább. Ja és otthonon kívül sehol sem láttam még ennyi Suzukit, amiknek ráadásul csomószor fagyiskocsi-zenét játszik a hangszórója, amikor tolat, egy élmény. Na de szóval vissza szombathoz, David szülinapja volt aznap, aki gáláns módon fizette a számlát, ami az esetemben nem volt rossz. Élveztem egyébként, megismertem Olga (másik spanyol csaj) tibeti barátját, aki Nepálból jött éppen, nem üres kézzel. Teljesen jó gyerek volt, vele dumáltam a legtöbbet, bár még mindig nem találtam olyan embert, akivel úgy igazán jóban lennék otthon is, bár ha igen, az a tizenkettedikesek közül kerülne ki. Velük egyébként egész jóba lettem, először kértek cigit, nem adtam, de egyszercsak elfogyott a tüzem. És kérnem kellett. Úgyhogy azóta pofátlanságnak érezném nem adni nekik sajnos. De nem baj, legalább már van közös pont, épp most hívtak meg az érettségibulijukra. Vasárnap meg találkoztam Meghával (AIESEC-es csajszi, aki egyébként kifejezetten jól néz ki), és lebeszéltük, hogy szombaton lehet elmegyek a gyűlésükre, de utánára meg meghívtak egy nagyon jó autentikus helyi étterembe, ahova mennek, úgyhogy szuper lesz. Ja és fizette a kávémat, tök jófej volt. Pedig igazán próbáltam visszautasítani még úgyis, hogy érdemben semmi pénzem.

HOLNAP MEG KÖLTÖZÖM. Szuper jó lesz életemben először egyedül lakni egy lakásban (vagyis egy indiai formával és egy nigériai csajjal, lényeg, hogy rokon nélkül), ahol ráadásul saját fürdőszobám van, és fizeti a suli. Ma is költözhettem volna, tegnap már szóltam Damiennek (ő a forma, aki kb. mindent elintéz), de persze hiú ábránd lett volna, hogy mára már intéz kocsit. Ha már itt tartunk, össze kellene pakolnom, mindjárt nekilátok. A munka épp kurva szar, matekdolgozatokat javítani a világ legunalmasabb és leghangulatrombolóbb dolga, a monotonitás egyszerűen kikészít, és vannak olyan kibaszott jófejek a tanárnénik, hogy szinte mindegyikük nekem adja a dolgokat, hogy basznák már meg. Don't stop, make it pop, DJ blow my speakers up! Ja és még tök jót beszélgettem egy cirka ötvenéves kémia-fizika tanárral, akinek a felesége guidance counsellor (mint David, tudjátok, meg mondja, mi akarsz lenni) egy másik suliban, úgyhogy ha esetleg vissza akarnék jönni, szinte biztosan találok majd munkát. Az élet szép, na. Meg könnyű is, vegyétek csak észre. És ma is tök későn fogok lefeküdni. Ráadásul csak két Gossip Girl részt néztem.

2 komment

Ez most csak rólam szól

2012.02.02. 11:53 tomcse

 Na gondoltam megosztom veletek, mi történt a hétvége óta, egész sok minden. Mindjárt hétfőn elmentem a bevándorlási hivatalba. Természetesen csak mi voltunk ott, úgyhogy mindössze két órát vett igénybe a procedúra, köszönhetően indiai barátaink szorgosságának. Úgyhogy legközelebb így szidjátok a második kerületi polgármesteri hivatalt, amikor csak fél óra után kerültek sorra, mert huszonötezren vannak előttetek!! Utána viszont egy elég nagy élményben volt részem, mivel a város, ahova menni kellett, cirka ötven kilométerre van, az utamat összekötötték az egyik tanár csajszi útjával, aki templomokba kellett, hogy elmenjen. Az egyik állomáson beszéltünk a pappal is (próbáltam kideríteni a nevét, de azt a kifejezetten meglepő választ sikerült kapnom, hogy minden indiai nyelven máshogy hívják - nem is gondoltam volna...). Ezután megnéztük a forrást, majd visszamentünk a szentélyhez, és szólt a nő, hogy menjek csak be, menjek csak be. Bementünk a legbelsejébe (épület az épületen belül), és feltűnt, hogy itt bizony valami szertartás készül. Leültünk egy kb. harminc centi átmérőjű valami körül, amit nem tudnék körülírni. Először beszélt valamit a forma, aztán mindenféle cuccot kent az arcunkra, rizzsel a két tenyerünk közt kellett imádkozni, majd a cuccra vizet önteni meg lemosni meg mindenféle virágokkal körberakni, élveztem. A végén meg kaptunk egy-egy fél kókuszgolyót, benne egy virággal. A szertartás céljáról nem sikerült többet megtudnom, minthogy kérte az isteneket, hogy áldassék a nevünk (újfent, nagy meglepetésként ért az információ...).

Jött a kedd, és a meglepetések sorozata. Először is Mr Patrick felmondott, aki a PYP (általános iskola) igazgatója volt, ami alapvetően nem szerencsés, mert fehér ember volt, így igazából semmi munkát nem sózott rám azonkívül, ami a szigorúan vett értelemben dolgom volt (eddig gyakorlatilag: malmozni az elsőben vagy indexet olvasni, majd amikor feladat van, odaülni a buta gyerekek asztalához, igen, külön ülnek, és betűzni nekik a szavakat, itt olyan bonyolult szavakra kell gondolni, mint akár a 'the' szó, úgyhogy ez gyakorlatilag maga volt a vég, semmit nem csináltam, amit meg igen, az majdnem ugyanolyan unalmas volt, mint semmit csinálni). Na de a miszter felmondott, jött egy megjegyezhetetlen nevű nő a helyére, a negyedikesek osztályfőnöke. Eleinte nem hinném, hogy szeretett, de mostanra sikerült megkedveltetni magam vele, nem utolsósorban azért, mert gyorsan javítom a matekdolgozatokat - ez egyébként szintén borzasztó monoton feladat.

A héten hiányzik egy matektanár, ami igazán jól jön számomra. Rendes tanár lettem, húsz kis tízéves indiainak magyarázom a törtek osztását meg szorzását a táblánál, utána meg jönnek oda kérdezgetni. Kurva jó! Meg nem olyan fegyelmezetlen kis parasztok, mint az elsősök, megtanultak viselkedni, általában üvöltözni sem kell velük. Velük maradok a héten, meg a következőn is, úgyhogy tök szuper lesz, mert valóban olyan munkát csinálhatok, aminek van értelme, és nem unalmas. Az oktatási szisztéma mondjuk elég különös, borzasztó primitívek a számonkérések, és borzasztó lassú tempóban haladnak az osztályok, azt még nem tudom, vajon van-e ennek értelme (ha van, akkor az, hogy mindenki valóban alaposan magáévá teszi az anyagot).

Tegnap pedig elmentem Shankarpallyba, a szomszéd faluba. Alkudtam magamnak inget, így kicsit többe került mint egy ezres, és szuperjó, meg ilyen színkombinációt aligha találsz fehér ember lakta vidékeken. Ja és csodálatos dologra lettem figyelmes. Indiai méretben XL-es vagyok!!! (Akinek kételyei lennének, otthon S-es ruhákat hordok, olykor M-est.) Visszamenetelkor persze nem találtam a kocsit, amivel jöttünk (a pontosságról már beszéltem), úgyhogy lealkudtam hetven rúpiára egy taxit (röpke hat-hét kilométer a táv, de az árból hatvanat a főút-suli távolság adja, mert ott egyedül mentem volna, a főúton pedig nagyjából négyen, mondanom sem kell, hogy cirka két ember fér el kényelmesen). Aztán nagyon integetett valaki, megállt a riksa, és megláttam sofőrömet, aki volt olyan kedves, és nem hagyott ott (persze miután felhívta Mr Damient, aki ráparancsolt, hogy ott ne hagyjon). Feltűnt már, milyen baromi sok zárójelezést használok? Nem tudom, miért van, majd átgondolom... Ja meg még ettem is, nem volt különösebben jó, de nagyjából száz forintot fizettem érte, úgyhogy nincs okom panaszra. 

Ma végül nem is az ötödikben, hanem a negyedik osztályban helyettesítettem, mert Ms Megjegyezhetetlennek valami dolga volt, mint a suli új PYP Heade. A gyerekeknek egyébként mondtam, hogy Mr Patrick felmondott, és nem hitték el, ezt nem értem teljesen, a gyerekekkel nem közlik az információkat, vagy mi van!? Rohadt idegesítőek voltak, mert ki volt adva a feladatuk, én meg 1984-et olvastam, és fél percenként rájuk kellett üvölteni torkamszakadtából, hogy vissza a helyedre, meg csöndet. Úgy elküldtem volna őket az anyjukba. Ja, és két kislányt meg is ríkattak (a kiközösítés iskolapéldáját véltem felfedezni). 

JA ÉS HOLNAP VALÓSZÍNŰLEG MEGLESZ A LAKÁSOM (vagyis a szobám). Mármint Adityának (azt hiszem övé a lakás, de lehet, hogy csak ő van kapcsolatban a főbérlővel) írt egy lány, hogy elvileg beköltözik, de azt már megtanultuk, hogy ebben az országban mindig igent mondasz, akkor is, ha pontosan tudod, hogy nem. Tényleg, David úgy fogalmazott, udvariatlanság nemet mondani. Mennek mondjuk a picsába, de ez most mindegy. Szóval nagy reményeket táplálok, Mr Damiennel is megbeszéltem, és holnap költözhetek, ha addig nem válaszol a csajszi. Adja az ég, hogy ne válaszoljon. Ha meg válaszol, Rebecánál töltöm a holnap éjszakát is, már lebeszéltem vele, és partyzom a városban. Ja és eszembe jutott, hogy az AIESEC még lóg tíz roppal, úgyhogy pénzügyileg is jelentősen jobban állok. SZUPER!

 

Szólj hozzá!

Miért is jöttem ide?

2012.01.29. 15:23 tomcse

  Elképesztő ez a hely. Végre bekerültem a városba, és ez valami elképzelhetetlen. Az egész kb. olyan, mint egy iszonyatosan durva delírium vagy fless, aminek mindenki a része, leginkább mondjuk egy fesztiválhoz hasonlítanám, persze a jobbfajtához. Amikor nem te vagy meg ő van, hanem ti vagytok együtt, és nincs más. Zseniális, maga az élet. Nincs előzékenység, ami jár, azt meg kell követelned, és az jár, amit megkövetelsz. De tényleg, leginkább azt tudnám mondani, ami miatt idejöttem én is, ezt látnod kell. Az úton is, nem a motor vagy az autó megy, a forgalom megy, és te csak vele mész. A dolgokat nem nézed, hanem látod, nem kis részeket emelsz ki, hanem mindent megragadsz egyszerre. Az egész város egy óriási egység, ami mozog, él, pont mint egy ember.

Már megérte idejönni, az biztos. Főleg, hogy már haverokra is szert tettem, csodálatos. Először találkoztam az AIESEC-es csajszival, aki intézte nekem a gyakorlatot, meg a többi AIESEC-essel, ők összeismertettek két brazil csajszival, akikkel eléggé berúgtam, majd felhívtam a spanyol csajszit, hadd aludjak nála, mert brazilék öten laktak egy szobában, úgyhogy azt inkább kihagytam. Apropó ez egy kicsit nem tetszett, egykor mindennek vége. Bezárnak a kocsmák, amelyikben tánctér van, az is, nincs semmi nyitva, foghatod a riksát vagy a taxit haza. Ami szemérmetlenül olcsó, mint minden, amit nem nyugati stílusú boltban veszel (de telefonra például már lehet, kell is alkudni, végre vettem is magamnak egy MVL márkájú csodát, van rajta kamera meg zene, úgyhogy hamarost lesznek képek is, bár elég tré minőség). Az alkudás egyébként másik oldalról úgy közelíthető meg, hogy általában ami alapból baromi olcsó, azt még elképesztő olcsóra lealkudhatod, ami meg drága, hát azt baszhatod, az is marad. Hogy mennyire olcsó mondjuk a riksa? Százasért több kilométert mehetsz. A taxi még akár olcsóbb is tud lenni, mert elindul egy kocsi több emberrel, leinted, és ha egy irányba mentek, nagyjából egy ötvenesért elvisz. Durvadurva.

Szuperül be is vásároltam, irdatlan sok pénzt elvertem. A telefonon kívül vettem két formális gatyát, inget, pólót, rövidgatyát, két napszemcsit, ettem, meg vettem kis kaját a hostelre, levágattam a hajam is, és kb ötvenezer forintnyit elherdáltam. Ez a baj a várossal, szuper dolgok vannak, és szupergyorsan fogy a pénz. Motort így legfeljebb a következő hónapban fogok tudni venni, fellélegezhet az aggódó rokonság, egyelőre! Legközelebb egyébként valami dekorációt fogok venni a szobába, meg indiai stíl ruhát, már eldöntöttem, meg oké, hogy rengeteget költöttem, de most már szinte mindenem megvan.

És az emberek... Csudijók, a spanyol csajszi meg a spanyol csajszi lakótársa baromi édesek, elmondták, hogy mennek itt a dolgok, segítettek mindenben, az egyik AIESEC-es srác ma írt emailt is, hogy bármikor bármivel kapcsolatban hívjam, vagy írjak neki, fenomenális. Akik idejönnek, nem véletlenül jönnek ide, összejönnek itt a hasonló emberek, akik vágják. A cigi is egyébként tök olcsó volt most, vettem arany Marlbit, és két doboz volt kb. 450 forint. Ahhoz képest, hogy vettem indiai cigiket, ugyanennyiért darabját, fura mindenesetre.

Azért egy probléma van, a lakhatás. Azt mondta Rebeca (spanyolcsajszi), hogy valójában a suli iszonytató kanyhaló, és keresnem kell magamnak lakást, amit majd fizetnek, úgyhogy ez lesz, ez azért kicsit geci dolog tőlük, de az indiaiak ilyenek, mindenre azt mondják, hogy igen, persze, aztán lófaszt. Grrr, ezt nem nagyon szeretem. Ja és telefont is fizetnek elvileg, kb. 4500 forintos számláig bezárólag, ahogy megtudtam, a rezsiköltség is nagyjából ennyire jön ki havonta (!!, hehe).

Ez maga a paradicsom.

Közben Clémence nem veszi fel a telefont, de annyira nem zavar, igazából kibuliztam magam a hétvégére, kibírom már így péntekig. Bár azért megünnepeltem volna vele a kétéves évfordulót, sebaj.

1 komment

Madárkák, madárkák

2012.01.28. 07:52 tomcse

 Na hát megint írok ide valamit, azért elég sok dolog történt velem, mióta legutóbb posztoltam. Például kiderült, hogy az ázsiai diáklányok nem csak a pornófilmekben szexik a fekete keretes szemüvegükben, hanem a való világban is, bár azért a legtöbb nem valami szép. Apropó, koreaiból van a legtöbb az indiaiakon kívül, próbáltam utánajárni, miért, de még nem jutottam eredményre, viszont az kiderült, hogy szinte mindenki az USA-ba akar menni továbbtanulni. Kezdem megszokni itt a dolgokat, már bőven alszom hatig is akár, sőt ma hétvége lévén egészen negyed tízig húztam a lóbőrt, ami kellett, már elég kimerült voltam a folyamatos nem alvástól, na meg a csütörtök esti berúgástól. Igen, berúgtam, sőt, egy sört is sikerült inni, David kínált meg vele, a kissé tenyérbemászó, mindenkit megdugni akaró negyvenöt éves amerikai guidance counsellor (meghallgat, és megmondja, mit akarsz). Tök jó volt egyébként, egy ötvenöt éves indiai forma, David, egy harmincnégy éves spanyol csajszi, egy huszonötös indiai forma, egy huszonhárom éves francia csajszi meg én kissé berúgtunk tegnapelőtt este, és még barbecueztunk is (mondjuk ez enyhe költői túlzás, megvették a fain tandoori csirkét az étteremben, aztán rárakták a tűzre melegíteni...). De legalább összehaverkodtam velük, mindjárt megyek a városba, és a spanyol csajszi bent lakik, és mondta, hogy ha estére nem találok magamnak alvóhelyet, nyugodtan mehetek hozzá, és egyelőre úgy tűnik, igénybe kell vennem szolgáltatásait (by the way sokkal jobban néz ki, mint a francia, a franciát alapból kb. harmincnak néztem...). De jófejnek ő is tök jófej, megengedte, hogy beüljek az óráira, ki tudja, talán még valami értelmeset is csinálok az itt töltött idő alatt. Angolt a jövő hét utáni héttől kezdve fogok tanítani, addig temérdek időm van. Ja majd elfelejtettem, szerdán nyertem hatszáz rúpiát pókeren a tizenkettedikesektől, bár enyhe túlzás pókernek nevezni azt a valamit, amit játszottunk. Egytől (!!!) ötig (!!!) terjedő számú lapot kapsz, az osztótól függően, ha épp ötöt, hármat kell dobni (flopon, turnön, riveren). A licitkör pedig kb. egy piaci alkudáshoz hasonlítható, valaki bekiabál valamit, aztán túlkiabálod, ha többet akarsz emelni, sorrend természetesen a legkevésbé sincs. Ja és olyan sincs, hogy kis vak, nagy vak, vagy alaptét. Alapból ingyen van mindegyik lap, csak akkor kell bármit is betenned, ha valaki emel. (Kifejezetten vicces volt egyébként, amikor az egyik srác az üres kasszára megeresztett egy blöfföt, amit megadtak, így fény derült a turpisságra, nem teljesen értettem...) Mindegy, a lényeg, hogy nyertem. A szállás ügy végére is pont került, persze nem a valóságban, csak eldőlt, mi lesz. A guest house-t nem kapom meg, ez már csütörtökön kiderült mondjuk, David bennfentes információi alapján, de tegnap este szintén ittunk egy sört, és a director admin elmondta, hogy már keresnek nekem egyszobás lakást (az mennyire menő már, soha nem volt még saját lakásom!), de lehet, hogy az ittlévő, főleg német AIESEC-es formákkal közös házban kapok egy szobát, ami még tán jobb lenne, eddig is frusztrált picit, hogy nincs kivel bebaszni, aki nem húsz évvel idősebb nálam. Ma meg vééégre bemegyek a városba, veszek gatyát, telefont, napszemcsit, inget, kaját hazára, eszem egy jót, levágatom a hajam, bulizok egy szépnagyot. Motort szerintem még nem veszek, előtte derüljön csak ki, hogyisvanez a szállás pontosan, meg hol, meg nemtom. Meg az iskolabusz úgyis behoz.

PACSI

Szólj hozzá!

i said you can have whatever you like

2012.01.25. 11:18 tomcse

 Na már vége is a sulinak. Azért persze nem 11-kor, mint ahány óra nálatok van, itt négy és féllel több van, de még így is király. Vagyis ugye annyira mégsem, mert konkrétan semmit sem lehet csinálni a campuson, és már eléggé vágynék egy jó hideg sörre, főleg ugye a harminc fokból kifolyólag. De legalább a WC-kben nem papír van, hanem egy slaugszerű valami, amivel szép higiénikusan megmoshatom a kis seggecskémet, képzeljétek, már nem is zavar, hogy nem tudom papírral kirakni az ülőkét dologkor. Asszem ez a kedvencem Indiában. Bár lehet inkább az, hogy mindenki Sirnek szólít. A gyerekek, a kiszolgáló személyzet (abból elképesztő sok van), a biztonsági őrök. A tanárok nem, dehát ugye velük együtt vagyok én a top szinten. Az mondjuk idegesít, hogy néha be kell kötni egy-egy gyerek cipőjét, de mint megtudtam, általában négy-öt szolgájuk van otthon, úgyhogy igazán nem vethető a szemükre, hogy nem tanulták meg. A telefonomat meg igazán elhozhattam volna, baromi idegesítő, hogy sosem tudok zenét hallgatni (áram-átalakítót természetesen nem sikerült venni, és csak a common roomban van, úgyhogy ilyenkor élvezkedem, amíg a szellemtelen posztjaimat írom meg Orbán Vikszi legújabb behódolásain szakadok az indexet olvasgatva).

Tök szuper, lesz egy kb. tíz napos szünetem márciustól áprilisig, az alatt már bejárhatok ezt-azt!! Blan, majd egyeztetünk, bár inkább nem kellene veled beszélnem, már így is elcsesztem egy picit. Az a lényeg, hogy engem érdekel Delhi, Goa, egy város (falu?), amiről Szundar mesélt, hogy kétezer éve nem változott ott semmi, meg igazából minden más is, mondjuk Mumbai mindenképpen (bár a Bombay sokkal fainabbul hangzik, nem fogom fel, miért kellett átnevezni, kb. olyan mint a Mianmar-Burma dolog...).

A kaja elég fain, bár azért otthon jobbakat ettem mind a Pozsonyi indiaiban, mind kedves BorcsiHajniDózsival, de ahhoz képest, hogy menzakoszt, hát nem egészen említhető egy lapon a magyar megfelelőjével. Csak az a rossz, hogy 8-tól van csak reggeli, mert (!!!!!) ma keltem a leghamarabb, háromnegyed nyolckor. Igen. Tegnap például négykor keltem, és olvasgattam meg elvagyogattam jobbra-balra. Ez azért is van, mert valahogy erre álltam be, amikor megjöttem, na meg mert félek, hogy ébresztőóra híján baromira elaludnék, ha nem feküdnék le időben (igaz, valószínűleg azzal együtt is, simán). És ujjlenyomatos bejelentkezőrendszer van, úgyhogy nem menő dolog elaludni.

Valszeg szombaton, de lehet, hogy pénteken megyek be a városba, találkozom Meghával, az AIESEC-es csajszival, veszek motort, ha sikerül, ha nem, bennalszom valami prosztó, olcsó szálláson, végre kirúgok a hámból, és eszem egy jó étteremben, azért az mégiscsak fain lesz. Lehetséges, hogy addig is jelentkezem, ha nem, akkor biztos, hogy a következő poszt sok izgalommal fog kecsegtetni.

 

PACSI

2 komment

the road so far

2012.01.24. 11:41 tomcse

 Hát ez elég durva. Indiában vagyok. Elég sok idő kellett hozzá, hogy ez tudatosuljon bennem, az egyik szint az volt, amikor láttam egy motort, amin hárman utaztak; két ember, meg egy kecske. Hogy érzem magam? Éppen kurva jól, de ne aggódjatok, ez kb. fél naponta változik, természetesen a teljes letargia váltja, és a honvágy, vagyis pontosabban a Blanka-vágy. Facebookot sajnos csak hétvégén lehet a suli netjéről használni, úgyhogy az még várat magára, hogy a blogot a nagyközönségnek is meg tudjam mutatni, de sebaj, van még fél évem. Vagyis csak öt hónap, mint kiderült, az utolsó itt töltött hónapomat teljes egészében utazásra tudom majd fordítani, meg persze előtte is az iskolai szüneteket. A campuson kurva sok időm lesz, az már biztos, három nap alatt sikerült két és fél könyvet elolvasnom, persze ekkor még nem volt login ID-m az Internethez, tehát az olvasási sebességem azért nyilván lassulni fog, bár ugye fácse hiányában nem annyira, mint várná az ember. Egyszer már elkezdtem írni ezt a posztot, aztán rájöttem, hogy tökre nem is úgy akarom megírni, ahogy akkor belekezdtem, ez tehát a második verzió, amiből így kimarad az az élmény, hogy élőben tudósíthassak Utkarsh bepisiléséről. Igen, bepisilés. Ugyanis zseniális módon a grade one-t tanítom miss Dyah-val, mondhatni én vagyok a samesz. Emellett én fogom tanítani angol nyelvre azokat, "whose English is really poor", ahogy fogalmaztak. De tényleg, a first grade csudijó móka. Ott van például a Texan redneck Nicholas (persze annyira redneck, hogy közben a szülei valszeg iszonyat CEO-k valami elképesztő multinál, amiből futja a kb. 2 milkás éves tandíjra, ami mondjuk persze sok, de bazmeg még medence is van, ami nem olyan szar azért, főleg, hogy most is majdnem harminc fok van, és csak arra várok, hogy ötöt üssön az óra, és mehessek csobbanni), aki SEN (speciális gyerek, kb. másfél centis a legkisebb betű, amit viszonylag olvashatóan le tud írni, a mai nap folyamán ő is bepisilt egyébként), és bárhova megyünk, megfogja a kezem, és folyton mesélgeti a kis sztorijait, bírom.

A házak olyan nyitottak, mint egy hetedik kerületi bérház lépcsőháza, csak éppen nem lakások, hanem szobák nyílnak belőle meg fürdőszobák, a meleg miatt semmi szükség nincs a sztenderd négy fal koncepció alkalmazására. Nagyon tré viszont, hogy oké, hogy nem szabad levenni a pólódat, mert kinéznek, de még rövidgatyát sem nagyon érdemes venni, sőt az osztályban farmert sem (!!) hordhatsz, ezzel kapcsolatban mondjuk elnézőek velem, aki egy darab nem farmer hosszúnadrágot nem pakolt, persze ők nem mondták, úgyhogy legyenek is elnézőek, nemigaz. Cigizni nem lehet a campuson, amikor rágyújtok kb. úgy érzem magam, mint nyolcadikban a Radnótiban, amikor hátra jártunk az udvaron cigizni, megint megvan az a kis bizsergető félelem, persze itt ha meglátnak, megmondom, hogy hát hol a picsában kellene mégis, ha nem itt, tehát a lebukás nem jár valódi veszéllyel. Apropó Radnóti, végre kezelhetek intelligens táblát, méghozzá minden nap. Erre tizedik vagy kilencedik osztály óta vágyom, tudom is én már, mikor hozták őket a suliba.

Ja igen, ötven kilométerre van Hyderabad, de harminc perc séta az első cigarettaárus is, ahol vettem fogkefét, és életem legkevesebb összegét fizettem ki ezután, kb. 25 forintért vásároltam enni magamnak (mondjuk otthon is ha levonnánk a marketingköltségeket és a hasonló, valójában felesleges dolgokat, amik csak a profittermelést szolgálják, hasonló összeget kapnánk a végén...). És visszafele a forma, akitől vettem a kaját, még el is hozott a motorján egy darabon!

A szállás egyelőre borzadályos, a fiúk "hostelében" lakom, ami egyébként természetesen jóval kulturáltabb, mint az otthoniak, egyedül mondjuk a Kármán koli patentebb az általam ismertek közül. De nem hogy zárni nem lehet az ajtót, még csukni sem. Nincs kilincs. És nem azért, mert letört, á dehogy. Alapból nincs. Köszöntem szépen, bazmeg. Kívülről persze rám is lehet lakatolni. Én azért ott cigizek általában, mégis meghittebb és nyugodtabb, mint Mr Damien vagy Mr Chalasani elől bújkálni. Az, hogy mi lesz, csak rajtam múlik, a kommentek közt várom a véleményetek. Első opció, maradok itt, szombaton áthelyeznek a guest house-ba, ami "significantly nicer", veszek egy motort (benzin kb. kétszáz forint), legtöbb nap nem költök semmire sem, medencézek délutánonként, hétvégén meg elmegyek várost nézni, és végre szétcsapni magam (azóta nem ittam, hogy eljöttem Csokikától, azért ez nálam nem épp szokásos, már kezdem rosszul érezni magam), és félre tudok rakni valszeg elég sok pénzt utazni az utolsó hónapra. Második opció, bemegyek lakni a városba valami olcsó AIESEC-es szállásra, mindennap behoz az ISKOLABUSZ, reggelit, ebédet ugyanúgy kapok, csak a vacsit kell fizetnem, és így fel tudom fedezni az egész várost seperc alatt.

Mennyire pontosak az indiaiak? A Blöffből idéznék:

'What's with them sausages, Charlie?'

'Two minutes, Turkish.'

(...)

'What's happening with them sausages, Charlie?'

'Five minutes, Turkish.'

'It was two minutes five minutes ago!'

8 komment

süti beállítások módosítása