Szombaton bementem a városba, vásárolgattam még egy picit a biztonság kedvéért, aztán akartam venni piát. Nem sikerült valamiért, elmentem, hogy kivegyek pénzt. Ezer rúpia, az egyenlege nincs annyi. Ötszáz rúpia, az egyenlege nincs annyi. Száz rúpia sem maradt. Kifejezetten örültem a hírnek, még szerencse, hogy készpénzem van még itthon, és kedves Rebeca (spanyol csajszi, akinél újfent az éjszakát töltöttem), addig is adott ötszázat, amiből még mindig van kettőötven. Ja el is felejtettem írni, az egyik kedvenc dolgom itt, hogy a külvárosokban, a városon kívül meg mindenhol az úton rengeteg sok kecske és szarvasmarha megy, akik egyébként szintén hallgatnak a dudaszóra, hozzá vannak szokva. A duda meg nem lebaszásra szolgál, hanem vigyázz, jövök típusú, és nem olyan nagyon éles hangú, mint otthon, hanem sokkal tompább. Ja és otthonon kívül sehol sem láttam még ennyi Suzukit, amiknek ráadásul csomószor fagyiskocsi-zenét játszik a hangszórója, amikor tolat, egy élmény. Na de szóval vissza szombathoz, David szülinapja volt aznap, aki gáláns módon fizette a számlát, ami az esetemben nem volt rossz. Élveztem egyébként, megismertem Olga (másik spanyol csaj) tibeti barátját, aki Nepálból jött éppen, nem üres kézzel. Teljesen jó gyerek volt, vele dumáltam a legtöbbet, bár még mindig nem találtam olyan embert, akivel úgy igazán jóban lennék otthon is, bár ha igen, az a tizenkettedikesek közül kerülne ki. Velük egyébként egész jóba lettem, először kértek cigit, nem adtam, de egyszercsak elfogyott a tüzem. És kérnem kellett. Úgyhogy azóta pofátlanságnak érezném nem adni nekik sajnos. De nem baj, legalább már van közös pont, épp most hívtak meg az érettségibulijukra. Vasárnap meg találkoztam Meghával (AIESEC-es csajszi, aki egyébként kifejezetten jól néz ki), és lebeszéltük, hogy szombaton lehet elmegyek a gyűlésükre, de utánára meg meghívtak egy nagyon jó autentikus helyi étterembe, ahova mennek, úgyhogy szuper lesz. Ja és fizette a kávémat, tök jófej volt. Pedig igazán próbáltam visszautasítani még úgyis, hogy érdemben semmi pénzem.

HOLNAP MEG KÖLTÖZÖM. Szuper jó lesz életemben először egyedül lakni egy lakásban (vagyis egy indiai formával és egy nigériai csajjal, lényeg, hogy rokon nélkül), ahol ráadásul saját fürdőszobám van, és fizeti a suli. Ma is költözhettem volna, tegnap már szóltam Damiennek (ő a forma, aki kb. mindent elintéz), de persze hiú ábránd lett volna, hogy mára már intéz kocsit. Ha már itt tartunk, össze kellene pakolnom, mindjárt nekilátok. A munka épp kurva szar, matekdolgozatokat javítani a világ legunalmasabb és leghangulatrombolóbb dolga, a monotonitás egyszerűen kikészít, és vannak olyan kibaszott jófejek a tanárnénik, hogy szinte mindegyikük nekem adja a dolgokat, hogy basznák már meg. Don't stop, make it pop, DJ blow my speakers up! Ja és még tök jót beszélgettem egy cirka ötvenéves kémia-fizika tanárral, akinek a felesége guidance counsellor (mint David, tudjátok, meg mondja, mi akarsz lenni) egy másik suliban, úgyhogy ha esetleg vissza akarnék jönni, szinte biztosan találok majd munkát. Az élet szép, na. Meg könnyű is, vegyétek csak észre. És ma is tök későn fogok lefeküdni. Ráadásul csak két Gossip Girl részt néztem.