Maybe I'm not leaving maybe I'm not staying either

 Vettem a fáradságot, és utánanéztem, mi a helyzet ezzel az országgal. Hát, ami otthon megy, az ehhez képest nagyon semmi. Rászabadítani a kapitalizmust erre a kultúrára megtette a hatását, mindenki megtesz mindent, amit megtehet, és ez igen durva következményekkel jár. Vegyül például ezt az idézetet: "To be sure. Mallya might be prompt in filing hi personal income-tax returns. But when over RS 400 crore (10 milliót jelent, 4,5 ft körül van egy rúpia) of taxes are not paid and dues in excess of RS 2000 crore in addition to unserviced bank debt are owed to vendors and close to half the airline's years for want of parts and you are buying exotic islands, villas and yachts around the world when your empire is burning it gets pretty bizarre. Egyébként a légitársaság bailoutján gondolkodnak, nem szeretnék hagyni bedőlni, az összedöntené a gazdaságot. Ami egyébként fejlődik töretlenül, de közben azért megvannak nagyon is a hanyatlások, tőkehiány. Be kellene egyébként szállni a hajójavító-bizniszbe, ha valakinek van kedve, csak írjon. A másik csodálatosan véghezvihető, gyors meggazdagodási lehetőség elmenni politikusnak. Itt teljesen nyíltan csinálnak mindent, és egy 2008 körüli Orbán-rafkóval hamar a csúcsra lehetne érni. No mondjuk azt nem tudom, mennyire van elelvtársiasodva a gépezet, de feltehetően nem piti mód. A szegénység húzós méreteket ölt, például belföldi repülőre az emberek 3%-a költ (árban hasonló az európai fapadosokhoz). Az országban emellett magas az amerikai tőke aránya, jellemző, hogy a piramis tetején egy-egy multi áll, jóval sokkal egyértelműbben és jelentékenyebben, mint Európában. A gazdagságot tehát itt a legnemzetközibb mércével mérik, aki nagyon gazdag, az iszonyatosan szemérmetlenül gazdag, ilyeneket nem találunk otthon, mindenki belül intézi alapvetően a dolgait, így nem kerül egy léptékkel feljebb (vagy kettővel). Itt van tehát a harmadik meggazdagodás, egyértelmű, hogy let's go international. Amíg a világ be nem dől, ez lesz a legszebben megfizetett globális-társadalmi szegmense, a tetején persze a CEO-kkal és csodálatos marketingesekkel, kell a gusztus azért. A The Economic Times megmondja egyébként, a pénz azután, hogy biztosítja az alapvető fizikai igényeket - úgymint egészség, élelem és shelter (menedék, tényleg azt jelent, sátortól barlangig) - vajmi keveset nyom a latban. Ezt persze egy olyan cikk után írja, ami megmutatja, mennyire semmire nincs pénzük a szegényeknek, és míg mondjuk kajára csak harmadannyit, ékszerre 855-öd annyit költenek (felső 10% az alsó 10-hez viszonyítva). Csak úgy vállveregetésként, ne aggódjatok, tesókák, nincs itt tré. A Times of Indiában pedig a parlamenti választásokról szóló cikk alatt egy eszmefuttatást találhatunk arról, hogy miért kell a jelenben élni, és hogy aki a múlton kesereg vagy a jövőn aggódik, az tulajdonképpen nem létezik. Ez mondjuk szerintem nem igaz, de kétségtelen, hogy egy másfajta sebesség a jelenben lenni és rápörögni valami vélt vagy valós parára. A lényeg mindenesetre, hogy ha abból indulunk ki, hogy itt mi folyik, Viktorék még sokkal durvább dolgokat is megtehetnek, mint most. De mondjuk akkor az EU rájuk csap, úgyhogy mégse.